Rotten és Sid
(157.-158.oldal)

"...Tinédzserek voltunk, tinédzser zenét játszottunk. Nem volt egy kifinomult zene, az biztos. Ami arra késztetett, hogy Sidet behozzam a bandába az az volt, hogy a csávó külsõleg nagyon ráérzett a dolgokra, csak egy volt a baj: Sid Johnny Rotten másolattá vált. Mást nem másolhatott, mivel egész Brittanniában azt hiszem mi voltunk az egyetlen rövid hajú zenekar. A többiek továbbra is lobogó sörénnyel játszottak, és élvezték a fényözönt. Mi távol maradtunk ettõl, és Sid velünk tartott. Egyébként én voltam az, aki munkát szerzett Sidnek a szex-shopban, így aztán rendszeresen járhatott a bulikra. A Pistols tönkretette õt. És õ képtelen volt ezt felfogni. Sokkal klasszabb gyerek volt közönségként, mint bandatagként. Soha nem volt képes felfogni, hogy mirõl is volt szó valójában. Úgy gondoltam, hogy egyrészt a zenekarba való, másrészt pedig a banda könnyen befogadja. Meg se fordult a fejemben, hogy egyszerûen hülye. Attól a pillanattól, hogy Sid a Sex Pistols tagja lett, felemésztette az irigység. Õ akart lenni a központ. Nem lehetett nem meglátni a dolgot. Az egész ügy visszanyúlik azokra az iskolai idõkre, amikor még a divat volt a mindenünk. Rá örökké fel kellett figyelnie az embereknek. Mint mikor a körmét lakkozta, meg ilyenek. Az kellett, hogy milliók szeressék, és rajongjanak érte. Mindent megpróbált a Rotten nélküli Rotten megteremtéséért. Csupán azt nem értette, hogyha el is veszi tõlem Rottent, mint fazont, az csupán az én alteregóm volt. Ha-ha-ha!! Azt hitte, hogy lejárathat, mint csalót. Ilyen primitív szinten volt csak képes gondolkodni.
Nagyon rosszul látta a dolgokat, ráadásul teljesen Nancy rabjává vált.
"Te vagy a sztár, Sid."
"Én vagyok. Nekem kell lennem. Nancy megmondta."
Eleinte Sid gyakorolt, és próbált megszólalni. Aztán egyszer csak elõjött ezzel a szörnyû Ramones beállással - a szétrepedésig széttett lábakkal. Utánozta a Ramones basszgitárosát. Aztán egy nap szépen leültünk, és elmagyaráztuk neki, hogy "Nem! Ezt nem lehet csinálni!" Alakítsd ki a saját stílusod, ne pedig szolgaian utánozz másokat. De ekkor kibújt Sidbõl a divatgyerek. "Ó, mindenki ezt csinálja." A kurva életbe! Akkor hazament kicsit átgondolni a dolgokat, és másnap már vissza is jött az új fazonnal: engem majmolt.
"Ó, én ezt jobban éneklem."
"O.K. énekeld. Most akkor pedig írj valami számot nekünk."
"Duuhhh!" Csend. Megfordult, és kiment.
A végére nagyon megközelített. Mikor meghallottam Sid "My Way" verzióját, mintha magamat hallottam volna. Volt benne egy Sid által írt sor: "What a prat, Who wears silly hats?"** Ez rólam szólt. Szerencsétlen ember. Gyûlölte a kalapgyûjteményem - a legdivattalanabb dolgot, amit a világ valaha látott. Keménykalapok és társai, olyan dolgok amiket kirakodó vásárokon és a szemétbol szedtem össze..."

** Szó szerinti fordítás: Micsoda barom, aki hülye kalapokat visel.

Steve Jones:
"...Mint fiatalkorú bûnözõnek bûntetett elõéletem volt - tizennégyszer ítéltek el. Másfél évig kellett javító-nevelõ tanfolyamra járnom, de soha nem lettem bebörtönözve. Amit 17 éves koromig csináltam, az csupán fiatalkorú bûnözésnek számított. Az ellopott zenekari felszerelések miatt kaptam rendszerint. Tizennyolc éves kor után azonban már ezekért a dolgokért börtön jár, és a Sex Pistols volt az, ami megmentett ettõl." "Miután a banda mûködött, nem loptam annyit többé. Egészen rendbetett.
...Élveztem a "Bollocks" album felvételét. Emlékszem, mikor egy este éppen valami gitár bejátszással voltam elfoglalva, hallottam a rádióból: Elvis meghalt. Tisztán emlékszem a dologra, mivel egyáltalán nem voltam szomorú. Annyi volt az egész amit kiváltott belõlem, hogy gondoltam, legjobb lesz visszamenni a stúdióba, és folytatni a gitár rájátszást. Senkit sem érdekelt Elvis Presley, minket meg különösen nem, szartunk rá..."
...Sid le akart jönni, és rá akart játszani az albumra, de mi amit csak tudtunk mindent elkövettünk, hogy távol tartsuk a stúdiótól. Szerencsére pont ekkor volt májgyulladása. Nem hagyhatta el a kórházat, és ez marha jó dolog volt. Valahogy azonban mégiscsak levergõdött néhányszor, és rájátszott a "God Save the Queen"-re és a "Bodies"-ra. Rányomatta azt a fingszerû, zörgõ basszusát, és mi hagytuk. Mikor elment én újra rájátszottam a basszust a felvételre, az övét pedig ahogy tudtam, lehalkítottam. Szerintem Sid játéka alig-alig hallható csak ezekben a számokban..."

forrás: http://magyartaraj.uw.hu/